Az idei III.Megyei Esélynapon. Minden évben várakozással telve megyek erre a rendezvényre és ismételten úgy jöttem a végén el, hogy igen, érdemes volt megszervezni, részt venni.
Tízre mentem a Civil Közösségek Házába, ugyanis három órát adtam. Két nyolcadikos és egy hatodikos osztályt tréningezhettem. Nem igazán szoktam hibázni, ebben az évben kétszer éreztem úgy, hogy nem voltam csúcson, így igyekeztem magam minden téren összeszedni! Azt gondolom, sikerült. Mindhárom órán történtek olyasmik, amelyekre korábban nem volt példa!
Alig kezdtem el a mondandómat, amikor éreztem, irtózatosan kiszáradt a torkom és a szám egyaránt. S ezzel egy időben a hangom is elment! Elnézést kértem a derűs fiataloktól és egyben megkérdeztem:
– Esetleg, ha valamelyikőtöket szépen kérem. adna nekem vizet?
Az egyik kislány felugrott, kihúzta hátizsákom zsebéből üvegemet és mintha mindig ezt csinálná, megitatott!
Második órán Judit hozott be nekem kávét, amit nem szerettem volna előadás közben elfogyasztani, így azt letettek egy helyre. Óra végén a gyerekeket kísérő tanár megkérdezte, mikor szeretném meginni azt. Mondtam, most, de ki fog nekem ebben segíteni? A lányokat szólítottam meg, de ők szégyellősen húzódoztak. Erre egy srác jelentkezett, hogy ő nagyon szívesen segít! Előkereste a zsákomban megbújó nyomott szívószálat, hozta a finom feketét és szépen megitatott ő is! Nagyon meg volt magával elégedve, hozzáteszem, nem is csoda, így vidáman fogadta a társaitól kapott elismerő tapsot!!!
Harmadik, s egyben utolsó órámra csak lányok jöttek. Egész végig interaktívak és végtelenül bájosak voltak. Kérdeztek és meséltek is. Amikor mindent megköszöntem nekik és lassan búcsút mondtam, az egyikük felállt, odalépett hozzám és nemes egyszerűséggel megölelt!!! Számomra ez a meghitt ölelés, pillanat többet ért bármilyen elismerésnél!
Ezután találkoztam kedves, rég nem látott ismerősökkel, barátokkal, majd megtekinthettem az Ámor nyila című előadást, melyet a Keret Alkotói csoport prezentált. Szórakoztató, mondhatni mindenki által fogyasztható formába adták át az esélyegyenlőség kényes kérdéseit! Ajánlom mindenkinek megtekintésre!
Pár hete Herczeg Zsuzsi kért tőlem néhány saját írást. amivel az volt a terv, hogy arra érdemes amatőrök felolvassák azt mások műveivel egyetemben. Ez meg is történt, ami óriási örömömre volt! Rendkívül jó érzés volt mások szájából hallani a magam történetét! Szép, tartalmas, megható élmény volt!!!
Köszönöm azoknak, akik a szervezésben részt vettek!!!