Hogyan került az életembe a meseterápia?
Először egy tévéműsorban, Kepes András műsorában hallottam Boldizsár Ildikót, aki
bemutatta a meseterápiát, ami akkor még Magyarországon egyedülállónak számított. Már
nem emlékszem mi fogott meg pontosan, de lebilincselően hatott rám. Szívtam magamba
Boldizsár Ildikó minden egyes szavát, nem győztem betelni vele. Van, hogy az életben
meghallasz valamit, és azt mondod, ez az! Én így éreztem, a lelkem teljesen azonosulni tudott vele.
A sors másképp alakította a dolgokat, de most rengeteg belső változással az életemben,
újból bekerült a képbe a mese. Ha a mesére gondolunk, rögtön felvetődhet a kérdés: hogyan
kerül ide a gyermekirodalom témája, milyen szerepe lehet a mesének és ezen keresztül a
hagyománynak a felnőttképzés vonatkozásában.
A XIX. század környékéig a mese a felnőttek műfaja volt, drasztikus változás akkor történt,
amikor a meseírók hozzátettek vagy elvettek belőle, ezáltal megváltozott a hatásuk is.
Modern világunk káoszában egyre többen nyúlnak vissza az ősi bölcsességet tartalmazó népmesékhez.
A meseterápia – amellyel jelen írásomban foglalkozni szeretnék – lényegében az útnak
indulás, a bonyodalmak vállalása, a próbatételek sora, a segítők (emberek és tárgyak)
felismerése, az ellenféllel való megküzdés és végül az újjászületés állomásaiból tevődik össze. Ezen az úton kell végig menni a résztvevőknek és lényegében minden embernek, nekem is.
Na és mi újság a tündérmesékkel, ahol minden jóra végződik?
A tündérmeséket nem tekinthetjük elavultnak, ódivatúnak, annál is inkább, mert egy
olyan paraszti társadalom szellemi tükröződései, melyben, mai szemmel nézve, az emberek
irigylésre méltó környezetben éltek, irigylésre méltó viszonyban létezhettek magukkal és a
világukkal egyaránt. A tündérmesék világa hasonlít a mi világunkhoz, a benne ábrázolt mese
családjai pont olyanok, mint napjainké. „Minden embernek ma is el kell hagynia a szülői
házat, mert az út maga az élet, mert aki nem indul el, az sohasem érkezik meg, sohasem válik érett, teljes személyiséggé.
Ahogy nekünk, úgy minden mesehősnek meg kell küzdenie a maga boldogulásáért ebben az idegen világban.” 1 A mai modern mesék és mesepótlékok egy részét nem sorolhatjuk ebbe a hiteles, életünket híven tükröző kategóriába. A világot és az embereket jónak mutatják be, ezzel elrejtve a gyermeki lélek elől az élet nehézségeit, pedig a mesének pont az lenne a „feladata”, hogy a mesehallgatás közben olyan megoldásokhoz juttasson, hogy felnőtt korban is segítsen megérteni és legyőzni az életben felmerülő nehézségeket.
„Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon
kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül
zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal…” 2
Kimászunk belőle, vagy elsüllyedünk benne, megoldjuk, vagy elodázzuk a cselekvést.
Egyszerűen szólva, képesek vagyunk-e a fejlődésre, a változásra, a tovább haladásra? Mesei
hasonlattal élve, útnak kerekedünk, vagy kővé változunk? Évezredek óta a birtokunkban van
egy olyan „válságkezelő program”, amely kiállta az idő próbáját és bizonyítottan hatékony.
Az ember mindig félt valamitől: villámlástól, vadállatoktól, betegségektől, más emberektől –
hosszan sorolhatnánk a példákat a történelemből, mely fenyegetések kivédésére (legtöbb
esetben) nem tudott felkészülni. A régi kor embere megoldásokat keresett az őt fenyegető
problémákra és ezeket a bölcsességeket történetekbe zárta, így születtek meg a mesék. A
mesék tértől és időtől függetlenül képesek utat mutatni a mai ember számára, ugyanis a
problémán túl a megoldást, a kiutat is megmutatják nekünk.
„Tudatunk születésünk óta nyitott a történetekbe kódolt tudás megértésére és használatára, a képekben való gondolkodásra és a „képes beszédre” 3 – vallja Boldizsár Ildikó mesekutató, aki Magyarországon honosította meg a felnőttekkel foglalkozó Methamorphoses Meseterápiás képzést.
Legközelebb a mesékkel kapcsolatos tévhiteket fogom még jobban eloszlatni, gyere és tarts velem, a következő részben is!
Kecskés Alexandra
művészterapeuta-jelölt
hivatkozások:
1 Bárdos József (2013): A felnőttség kapujában In: http://www.fordulopont.hu/FP61_bardos.pdf
Utolsó letöltés ideje: 2023.03.28.
2. Blog bejegyzés
Kő és Bambusz
Az elmúlt időszakban több ismerőst és kollegát is elvesztettünk… Szeretném bemutatni, hogy mit is nyújthatnak a mesék a halál és a gyász témájában Bízom benne, hogy számodra is erőt tud adni. Mit jelent a mesék szerint boldogan élni? Például a keleti mesékben az a boldog, aki, bár elfogadja a sorsát, a felelősségről, amivel az életéért tartozik, nem mond le. Ezekben a mesékben még a halál sem okoz szomorúságot, inkább egy „lehetőség, a határhelyzet és az átmenet megtapasztalására”. „A halál az élet része.” A mesék hősei nem igyekeznek mindenáron korrigálni a hiányt és pótolni a veszteségeket, hanem megtanulnak együtt élni velük.” A legtöbb boldog mesehőst a tündérmesékben találjuk, de ők igen nagy nehézségek, próbatételek árán nyerik el ezt az állapotot.
A veszteségek közös jellemzője a boldogság hiánya. „A veszteségek egész életünket végig
kísérik, hozzátartoznak az emberi élethez.”
Az emberiség ősi bölcsességével találkozhatunk a mesékben. Hoztam pár mesét, lássuk az elsőt.
Kő és bambusz
Egy gyerek ment át az úton. Az úton feküdt egy kő. A gyerek felemelte és feldobta a
levegőbe, az pedig leesett a bambuszcserje mellé. Amikor a gyerek elment mellette, megfogta a bambuszt, meghajlította és hagyta visszacsapódni. A bambusz felsóhajtott. A gyerek továbbment.
„Ki vagy te?”, kérdezte a bambuszcserje a kőtől. „Az égből jöttél?”
„Én a kő vagyok”, felelte a másik, „és nem az égből jövök, hanem a földről. A gyermek
dobott fel a levegőbe.”
A bambusz tovább kérdezte: „Vannak gyerekeid?”
A kő így válaszolt: „Nincs szükségem gyerekekre, mert nem kell meghalnom. Ez bosszantja
az embereket. Jobb lenne, ha olyan lenne az életük, mint az enyém.”
A bambusz elgondolkodott, majd megrázta a fejét. „Az nem jó. Az emberi életnek olyannak
kellene lennie, mint az én életem.”
„Neked meg kell halnod?”, kérdezte a kő.
A bambusz bólintott. Ide-oda lengett. Feltámadt a szél, csapkodta a bambuszcserjét. A
bambusz lelapult. „Igen, nekem meg kell halnom.”
„Én örökké élek”, jelentette ki büszkén a kő. „Nem törődöm a széllel és az időjárással, a
hőséggel és a hideggel. Nem ártanak nekem. Nem is érzékelem őket. Nem érzek fájdalmat, és semmi miatt nem aggódom. Nem adok semmit, és nem kapok semmit. Én én vagyok.
Ilyennek kellene lennie az emberi életnek is!”
Egy nagy arapapagáj repült arra, és ráült a bambuszra, amely meghajlott a nagy súly alatt. Az
esőcseppek apró kis gyöngyökként fedték le a madár kék tollazatát.
A bambusz felsóhajtott. „Érzem az esőt és a szelet. Érzem a hőséget és a hideget. Meghajlok, de azután újra fel is egyenesedem. Gyökereimmel erőt szívok fel a földből. Kicsi vagyok, és
növekszem. Gyenge vagyok, és megerősödöm. Egy nap eljönnek az emberek, és levágnak.
Vagy elszáradok.”
„Akkor meghalsz”, szögezte le a kő.
„Igen, akkor meghalok. De mielőtt meghalok, gyerekeim születnek. Ők tovább élnek. Nekik
is lesznek gyerekeik, akik tovább szaporodnak. Ez így folytatódik. A gyermekeimben élek
tovább. Szerintem jobb, ha az emberek élete az enyémhez hasonlít.”
A kő nem értette. Mereven ragaszkodott a véleményéhez, de nem tudott mit mondani. Ekkor
visszajött a gyerek. A papagáj felreppent. A gyerek beledobta a követ a patakba. Majd levágta a bambuszt, és botot csinált belőle.
Az ember élete olyan, mint a bambuszé.
(Brazil mese)
Ciki mesét olvasni felnőttként vagy sem?
Tévhitek a meséről
A mesével kapcsolatban számos tévhit él az emberek gondolkodásában és ezek közül párral én is találkozom.
- A mesék csak gyerekekhez szólnak
Az egyik ilyen téves elképzelés, hogy a mese csak gyerekekhez szól, pedig a XIX. század elejéig egyáltalán nem volt gyerekműfaj a mese. Ebből érzékelhető, hogy valami ősi tudást közvetíthettek általa, egy jelképekben bemutatott sorstörténetet. A sok évszázados – ha nem évezredes – szájhagyomány a meséket addig finomította, míg egyaránt alkalmassá nem váltak nyilvánvaló és burkolt jelentések közvetítésére – Bruno Bettelheim meglátása szerint éppúgy beférkőztek a pallérozatlan gyermeki észjárásba, mint a felnőtt árnyalt gondolkodásába.
- Vágyteljesítő funkciója volt
A másik téves elgondolás hogy a mesének a szegény paraszti társadalmakban vágyteljesítő funkciója volt. Legalább a mesében teljesülhettek álmai, gazdag lehetett, a gazdag úr pedig csúnyán pórul járt… Csakhogy a mese régebbi keletű, mint a paraszti társadalmak, azaz már az archaikus kultúrában is létezett. Az archaikus törzsek is ismerték a saját eredetükre, valamint a világ működésére vonatkozó történeteket. Ha azonban a történeteket saját életünkön keresztül próbáljuk értelmezni, a saját lelki életünkre vonatkoztatva, jelentheti a saját „királyságunkat, gazdagságunkat” is. A mesék, ha közelebbről megnézzük őket, telis-tele vannak üzenetekkel, melyek az életben való eligazodást segítik, életre nevelnek, a mese hallgatása közben az az érzésem, hogy semmi sem lehetetlen az életben. „Csak” cselekedni kell, még akkor is, ha nem tudjuk mi lesz a vége, bízni a saját erőnkben, Isteni támogatással.
- A mesének nem sok köze van a valósághoz
A harmadik téves elképzelés, hogy a mesének nem sok köze van a valósághoz és mindig jól végződik. A minden jól végződik valóban igaz (bár vannak kivételek), de ezt megelőzi a komoly próbatételek sora. A Káoszból lesz a Rend, melyért a hős cselekvéseken keresztül tud csak eljutni, „nem hullik csak úgy az ölébe” ahogy első felszínes ránézésre gondolnánk.
- A mese az illúziók világa
. A mese az ember olyan képességeit őrzi, amelyek nem ismerik a reménytelen helyzeteket, ha a hős valamit el akar érni, nem ismer lehetetlent, megtalálja a megfelelő formát és segítőt a cél eléréséhez. Ugyanis hozzá az erőt, nem rajta kívül találja meg, hanem saját magában. A mesék az élet próbatételeiről szólnak párkapcsolatról, szülőről való leválásról, vagy a bennünk zajló lelki harmónia megbomlásáról.
Bízom benne, hogy sikerült eloszlatnom benned a kételyeket. Ha valaki felnőttként mesét olvas, netán ilyen csoportba jár, egyáltalán nem ciki. Sőt! Igen divatos manapság felnőttként meseterápiás csoportba járni.:)
Forrás:
Braun Soma 1923 A népmese. Genius Könykiadó R. T. 177.p.
Bruno Bettelheim 2011 A mese bűvöletében és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest: Corvina Kft. 11. p.