A 60-as évek erősödő polgárjogi mozgalmai hatására a fogyatékos emberek körében is elindultak olyan kezdeményezések, amelyek jogaik teljesebb körű érvényesülésére irányultak. Akkoriban a kaliforniai Berkeley Egyetemen négy súlyosan mozgássérült fiatalember akart tanulni, de az épületekbe való bejutás, valamint a diákszálló használata szinte lehetetlen volt számukra, ezért az egyetemi kórházban helyezték el őket. Egyikük, Ed Roberts, aki lélegeztető készülékkel élt, harcot indított elkülönített, gondozotti helyzete ellen. Személyi segítőkkel, önállóan, a többi diáktársával egyenrangúan akart élni. Időközben sokan csatlakoztak a harchoz, és kiderült, hogy sok tízezren szenvedtek sérültségük miatt a kirekesztettség miatti diszkriminációtól, a család, ill. a bentlakásos intézetek paternalista gondoskodásától szerte az Egyesült Államokban. Így indult el az a polgárjogi mozgalom, amely Önálló Élet Mozgalom néven terjedt el egész Amerikában, később Európában is, majd az egész világon.
A Mozgalom vezetői Önálló Élet Központokat hoztak létre, amelyekben az
alábbi tevékenységeket végezték, végzik ma is:
– személyi segítőszolgálat szervezése állami finanszírozással
– sorstársi tanácsadás, sorstársi támogatás
– harc az egyenlő jogokért a diszkrimináció ellen demonstrációkkal, épületek, közlekedési eszközök blokádjával, stb.
– harc az integrált oktatásért, munkábaállításért, egyenlő bérért
– tanácskozások, fórumok rendezése városok vezetőivel, politikusokkal
A 20 évig tartó küzdelem végül azt eredményezte, hogy 1993-ban megszületett „A Fogyatékossággal Élő Amerikaiak Törvénye”, az ADA, amely kimondja, hogy bármilyen fogyatékossággal élő ember teljes jogú állampolgár, és az ellenük fogyatékosságuk miatt elkövetett diszkrimináció törvényellenes. Ma az USA-ban több, mint 300 Önálló Élet Központ működik.
Mi is az Önálló Élet Mozgalom lényege? Az, hogy a sérült ember kezébe veszi élete irányítását, saját maga hozza meg döntéseit, amelyekért felelősséget vállal, hiszen ő tudja a legjobban, mire van szüksége, mi a legjobb számára. Ezzel szemben régebben mindig a szakemberek, ill. családtagok döntöttek helyette, úgy gondolták, hogy ő nem képes önállóan gondolkozni. Kiderült azonban, hogy a fogyatékossággal élő ember képes önálló életet élni, képes rendelkezni élete felett. Önrendelkező módon, önállóan élni nem azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, függetlenek vagyunk, hanem azt, hogy mi döntjük el: mikor, hol, és kitől kapjuk meg azt a személyi segítséget, melyre fogyatékosságunk miatt szükségünk van. Az önrendelkező élet számunkra azt jelenti, hogy mi határozzuk meg életvitelünkben a fontossági sorrendet, és mi szervezzük meg az életünket. Ezzel minimálisra csökken a másoktól való függés, a kiszolgáltatottság.
Mi ebben a társadalom feladata? Az, hogy törvényi úton kell biztosítania az egyenlő részvételt az élet minden területén. Biztosítania kell a lakáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a segédeszközökhöz, a személyi segítséghez, a mobilitáshoz, a kommunikációhoz, az információszerzéshez, az oktatásban, képzésben való részvételhez, a munkavégzéshez, a politikai tevékenységhez, a művelődéshez, stb. való jogot.
Az önálló életvitel, mint fogalom sokféle értelemben használatos, így a fogyatékos emberek önmegvalósító, önrendelkező életformájaként is. A fogalom tisztázására azért van szükség, mert igen gyakran összetévesztik és egyenrangú kifejezésként értelmezik az önellátással, amely a rehabilitáció célja, de korántsem azonos az önálló életvitellel. Az önállóan élő sérült emberek elfordultak a hagyományos rehabilitációs szemlélettől, amely a sérült embert próbálja adaptálni az adott környezethez, amelyet nem a sérültek számára alakítottak ki. Ők azt állítják, hogy a környezetet kell adaptálni a sérült emberek szükségleteihez, ami köztudottan nem annyira pénz, mint inkább odafigyelés kérdése. Tehát mi is az önálló életvitel?
– a fogyatékos emberek önrendelkezési joga;
– életfilozófia, szemléletmód és gyakorlati megvalósítása;
– lehetőség az egyenértékű élethez
Ehhez azonban előbb képessé kell tenni őket lelkileg arra, hogy akarják az önálló életet, és akkor már tenni is fognak érte. Az Önálló Élet Mozgalom tehát első sorban azoknak a súlyos fogyatékossággal élő emberek mozgalma, akik személyi segítség nélkül nem tudnak élni.
Érvényesíteni kell a fogyasztói szemléletet, a választás lehetőségét: a sérült embernek korrekt és teljes körű információhoz kell jutnia ahhoz, hogy választani, dönteni tudjon, valamint abba a helyzetbe kell őt hozni, hogy az általa választott szolgáltatást meg is tudja vásárolni. A társadalom felelőssége abban áll, hogy mindehhez megteremtse a feltételeket.