A Révész szolgálatról a Nők Lapja Psziché decemberi számában jelent meg Kitti Szurovecz tollából.
Lelki válságot számtalan esemény okozhat. Krízist jelenthet például munkahelyi vagy családi változás, egy házasság vége vagy egy tragikus baleset is – az eseményekre egyöntetűen igaz, hogy általuk új, még ismeretlen ezáltal riasztó helyzetbe kerülünk, és a hirtelen jött, megváltoztathatatlan tények hatalmas érzelmi terhet rónak ránk. Ilyenkor nem is mindig egyszerű rábukkannunk arra a hozzánk közel álló személyre, aki támogatni tudna bennünket. . Márpedig az újrakezdéshez az érzelmi segítség kulcsfontosságú. Összeállításunkban olyan kezdeményezések és szervezetek megálmodóival és vezetőivel beszélgettünk, akik az élet különféle krízishelyzetein segítik át a hozzájuk fordulókat.
Révészekkel könnyebb Ungvári Györgyivel az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) éttermében találkozunk. Vele vannak a munkatársat és barátai. Mindannyian révészek.
Hogy kik ők? Feladatuk nem csekély: frissen kerekesszékbe került sorstársaiknak segítenek itt, az intézmény osztályain elfogadni, feldolgozni a megváltozott élethelyzetet. Györgyi az egyesület elnöke, aki a gyermekbénulás Sabin-cseppek előtti, egyik utolsó áldozata, és már jó ideje nem tud járni. Állapota sok év alatt, folyamatosan romlott a mostani szintre, így volt ideje megbarátkozni a helyzettel. Nem úgy, mint azoknak, akiket egy hirtelen baleset, vagy gyors lefolyású betegség kényszerit kerekesszékbe. Azt mondja, ilyen értelemben szerencsésnek érzi 
magát.
„Tizenöt éve vagyok révész, és ma már az új munkatársak képzésében is aktívan részt veszek – meséli Györgyi. – Úgy érzem, mi itt, az OORl-ban igen hatékony lelki segítséget tudunk nyújtani az új sorstársainknak, hiszen a mi életünk a példa arra: azzal, hogy kerekesszékbe kerültünk, még nincs vége a világnak. Sőt! Sokan az életükben bekövetkezett törés után fedeznek fel magukban olyasmiket, amelyek által később boldogabbak lesznek, mint valaha. Persze eddig eljutni egyáltalán nem egyszerű. Amikor először gurulok oda egy-egy új sorstársam ágya mellé beszélgetni, gyakran még sokkos állapotban van, depressziós, és egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen lehet megnyitni. Megeshet, hogy sikerül vele megtalálnom a közös hangot, és az erőt adó beszélgetés végére még egy mosoly is kiül az arcára, ám amikor a következő héten újra meglátogatom, megint mély letargiában találom. Egy ilyen mértékű trauma esetén ez teljesen normális, ezért az új mozgássérült sorstárs és a révész részéről is sok-sok türelemre van szükség. Nem csoda, hogy minden apró sikernek nagyon tudunk örülni.”
A révészek munkája nemcsak azért kiemelkedő fontosságú, mert sorstársként igen hitelesek, hanem mert az újonnan kerekesszékbe kerültek mögött sajnos sok esetben nem áll támogató család.
„Sokszor előfordul például, hogy a házastárs nem tud mit kezdeni a megváltozott helyzettel, egyszerűen sok neki, és egyéb családtagok, barátok is lemorzsolódhatnak – mondja Györgyi. – Az is gyakori, hogy aki nem ment keresztül ugyanazon, amin az érintett, nem Is igazán értheti meg őt. Így hiába van mellette szerető család, egyedül érzi magát, minta kisujjam. Ilyenkor jövünk mi, révészek. A legfontosabb dolgunk, hogy a személyes példánk által reményt költöztessünk a szívükbe és praktikus tanácsokkal segítsük őket az új életük kezdetén.”
Az első sokk leküzdése után számtalan megoldásra váró probléma merül fel a hogyan tovább kérdéskört illetően: miként leszek kerekesszékben szülő? Hogyan tudom ellátni a gyerekeimet? Képes leszek elvégezni az eddigi munkámat, vagy más állást kell keresnem? Hogyan fogok bevásárolni, vagy épp kicserélni egy villanykörtét a plafonon? Ahány élet, annyi érzelmi és gyakorlati kérdés. Györgyi és csapata pedig sok-sok év tapasztalatával az összesre tudja a választ. „Végtelenül jó érzés, amikor egy-egy kliensünk a rehabilitáció hónapjai után elhagyja az OORI-t, és egyszer csak visszajelzést kapunk tőle, hogy jól van, megbarátkozott az új helyzettel és helyrejött az élete – idézi fel Györgyi. – Csodálatos érezni, hogy ténylegesen segíteni tudunk, ez a mi mindennapjainknak is értelmet ad. Nagyon fontos számunkra, hogy egyre többen legyünk, hogy minél több fiatal sorstársunk megkapja a révészkedéshez szükséges képzést. Az álmunk, hogy a révészhálózat ott legyen minden megye egy-egy rehabilitációs intézetében, ezért dolgozunk és toborozzuk azokat a vidám, motivált, példaértékű életű leendő munkatársakat, akik majd sok-sok frissen kerekesszékbe került társukat segíthetik át életük talán legnehezebb időszakán. Egy biztos: fiatalabb már nem leszek, ám amíg csak erőm és állapotom engedi nem adom fel a révész-létemet.”